„- Nesze vidd a motoromat – dobja a kulcsokat a
Purdy Andynek aki, elkapja majd rám néz. – Hölgyem?
Vigyorogva bólintok, majd a táskámat a bátyám ölébe
rakom, aki persze egyből elkezd pattogni.
- Nem mész te sehová motorral! – vágja hozzám mire Vic
befogja a száját és becsukja az ajtót Jake pedig, indít azonnal mielőtt a
bátyám öngyilkos merénylőként, kiugrana a kocsiból.
Azzal Andyt követve megyünk Ash mocijához, majd
felvéve a bukósisakot, Andy felül nyújtva nekem a másikat. Én is felveszem,
majd felülök Andy mögé és átkarolom a derekát.
- Szorosan – mondja mosolyogva, nem kell látnom ahhoz,
hogy tudjam most fülig ér a szája.
Nevetve szorosabban ölelem, majd hozzá bújok, ő pedig
elindul. Körülbelül egy fél óra alatt oda is értünk. Ahogy befordultunk a
farmra eléggé nagy meglepetés ért minket.”
* * *
A többiek még sehol
nem voltak. Valószínű dugóba keveredtek, vagy szimplán Jake A4ese megunta, hogy
Jake tömegszállításra használja. Leparkolva az istálló mellé azonnal
lepattantam a motorról. Ahogy a karám felé fordítottam a fejem, az én csillogó
szőrű kíváncsi kis fríz csődöröm, már dugta is ki a fejét a karámból, hogy
üdvözöljön.
- Szia szépfiú –
szaladok oda hozzá nevetve, majd megpaskolom erős nyakát és átölelem, amire ő
hozzám dörgöli királyi fejét. – Hiányoztam ugye? – vakargatom meg korom fekete
üstökét, mire ő prüszköl egyet ami nála igent jelent.
Amint Jack meglátja,
hogy hozom ki a nyergét, egyből elkezd táncolni, mint egy fiatal csikó. Alig
várja, hogy végre vágtathasson. Kezembe a nyereggel, megyek be a karámba majd a
karám szélére rakom a nyerget. Ahogy elkezdem lecsutakolni az én szépségemet,
hirtelen érzem, hogy valaki elkezdi csipkedni a pólómat a derekamnál. Hátra
nézve Jake pofátlan sötét pej mogranjét látom.
- Johnny! – szólok rá
a csődörre miközbe próbálom eltolni a fejét, de ő újra elkezd csipkedni.
Ahogy ezt Jack észre
veszni hirtelen beáll elém, és hátra csapott fülekkel vicsorog Johnnyra, aki
inkább fülét farkát behúzva arrébb üget. Jake lovába legalább annyi egó és
vezér ösztön van, mint a gazdájába. Igazából a mi kis „ménesünk” vezérménje az
Butter, Ronnie öt éves kiger musztángja.
Amire én és Andy
készen leszünk a teljes nyergeléssel akkora, érkeznek meg a többiek. Nehezen
kivakarják magukat az agyon nyomot bőrülésű Audiból és mindenki, megindul a
karám felé.
- Jake a lovadat
tanítsd meg viselkedni! – kiabálom Pittsnek, aki épp a lovával szerelmeskedik.
- Miért? Csak
megmutatja ki a főnök! – magyarázza büszkén, mire Ronnie nevetve meglöki. – De
nem itt.
Azzal Ronnie csettint
a nyelvével, mire előjön a gyönyörű musztángja kecses, nemes, kimért léptekkel.
A musztángok ritka büszke állatok. Vad és szabadnak születtek, a betört
musztángtól elveszik a büszkeségét és ezek a lovak, örökre megtörtek, maradnak,
de Butter nem ilyen. Butter magától lett hátas ló. Ronnie nem is szelídítette,
Butter mentette meg Ronnie életét mikor Ronnie motor balesetet szenvedett, és
majd nem eltaposta egy marhacsorda. Azóta Ronnie mellett maradt és követte
mindenhova őt, ő pedig szép lassan felült a hátára és így született egy
szétszakíthatatlan kapcsolat Ronnie és Butter között. A musztáng mást nem is
enged meg felülni a hátára csak Ronniet, ha más ül fel a hátára azt azonnal
ledobja magáról.
- Gyönyörű ez a ló… -
simítok végig a musztáng szinte majd nem narancssárga szőrén.
- Azért a tied se
semmi – pakolja meg Ronnie Black nyakát, majd átbújva a nyaka alatt
musztángjához lép és fel dobja a hátára a nyeregtakarót.
- Nem hát –
mosolygok, majd nyomok egy puszit Jack üstökére és felülök a hátára. – Na
végre, de hiányzott. – kényelmesedek el a nyeregben.
- Ezt én is
mondhatnám – mér végig vigyorogva Jake, ahogy mellém, üget Johnnyval.
- Most fogd be –
morgom neki.
Miután mindenki
szépen felnyergelte magát úgy döntünk ideje elindulni. Épp, hogy csak
elindulunk mikor elkezd csörögni a telefonom, a papa az.
- Igen? – veszem fel
közbe a kantárt leengedem.
- Szia Ami. Vissza
kéne jönnöd… akadt egy kis baj – mondja a papa. Csak akkor hív Aminak ha baj
van. Mi történhetett.
- Persze azonnal ott
vagyok! – mondtam, majd leraktam és a zsebembe süllyesztettem a telómat. – Ne
haragudjatok srácok most mennem kell.
Azzal meg se várva,
hogy a többiek elköszönjenek vágtába, ugrattam Blacket és célba vettem a
farmunkat. Hazaérve azonnal megértettem mi a baj…
